Mi történhet 3 hónap intenzív coaching után?

Ádámmal elérkeztünk az utolsó nappali gyakorláshoz. Három hónapot töltöttünk el azzal, hogy egymást fejlesztve és inspirálva kibontakoztassuk a benne rejlő képességeket. Emlékszem, első nap, mikor találkoztunk egy roppant félénk és visszafogott srác ült velem szemben, aki bár nem tartotta magát félősnek, de az álarc mögött ő is érezte, hogy nem hiába van most itt velem.

Első alkalommal még úgy kellett odalökdösnöm a lányokhoz, mert neki annyira idegen volt a helyzet, hogy idegen nőket szólítunk csak “így” meg. “Csak ennyi?” – kérdezte. “Igen” – a válasz pofon egyszerű és mégis lenyűgözően összetett.

Nyilván, ha pár óra alatt el tudnám magyarázni, hogy mi is az az ismerkedés, és hogyan fejleszd a leghatékonyabb szintre, akkor nem lenne szükség három hónapos tréningekre. Ennél kissé tekervényesebb. Sok mindenen mentünk keresztül és nem volt egy kéjutazás. Voltak holtpontok, konfliktusok és bizonytalankodások. De mindig akadt olyan pillanat, ami miatt kijelenthettük, hogy na “ezért érdemes volt eljönni! Már ezért megérte! Ha nem én csinálom, ezt el sem hiszem!”

A három hónap alatt talált egy szerető társat (és mégsem adta fel! nem hagyta abba!), új kihívásokat, hobbikat, olyan célkitűzéseket valósított meg, amiket korábban el sem mert képzelni.

Egy új ember, egy magabiztos, határozott férfi lett belőle. Akinek bár ugyanúgy vannak kétségei vagy félelmei, de ezeket képes helyén kezelni és megbirkózik az ezzel járó felelősséggel. Ha kell, rámenős tud lenni, ha kell, higgadt, de legfőképp mindig tudja, mit akar és ennek a célnak képes mindig mindent alárendelni. A nosztalgiázást félretéve még futottunk egy kört, hogy egyfajta közönségjátékként még egyszer ugorjunk neki a feladatoknak.

Persze a bemelegítés nem ment olyan könnyen, sokszor elkalandozott a beszélgetés vagy az irány. Mégis elég jó hangulatban sikerült nekiállni a gyakorlatoknak. Most nem volt kétkedés, tökölés, minden klappolt, a lányok elsőre megálltak hibaszázalék nélkül, és a gyanakvó tekintetet pillanatok alatt sikerült átalakítani egy sokkal barátságosabb fogadtatássá. Aztán néhány jól ütemezett feltételezés, kicsit húztuk az agyukat, pár, kellő időben elhelyezett érintés és már könnyedén belső emberek lettünk számukra. Egy különös idegenből egy ismerős idegen lesz, méghozzá úgy, hogy ezt észre sem veszik. Ebben az esetben használd ki (jó értelemben!), hogyha jóhiszeműek vagy esetleg naivak.

Te hogyan szoktad gyakorolni, hogy sikerüljön a személytelen beszélgetésből, személyeset csinálni?

Bárki számára elérhető ez a gyökeres átalakulás, a barátnő, a magabiztosság, a tökéletes társalgási kompetencia! Kattints tovább a részletekért »»