Beszélgetés kezdeményezése, forgatókönyvek
A kijelentés minden esetben többet jelent, mint a kérdés. Ne kérdezz róla dolgokat, hanem figyeld meg a viselkedését, és te mondj róla dolgokat neki. Az emberek csak azt szeretik jobban annál, hogy beszélgetnek magukról, hogyha róluk beszél valaki.
És mi van, ha tévedtél?
Ez a legjobb rész! Egy csomó srác aggódik, hogy mi van, ha tévedett. Sok vesztenivalód nincs, mert ha cold-reading technikát alkalmazod, ezek a dolgok történhetnek meg:
1. Rossz lesz az állításod, és kijavítja.
2. Rossz lesz az állításod, és megkérdi, hogy miből gondoltad ezt.
3. Jót mondasz, és meg fog lepődni, hogy mennyire belelátsz az emberekbe.
Az első esetben válaszol a kérdésre, és nem veszi figyelembe, hogy rosszat válaszoltál.
A második esetben rosszat mondtál, de azzal, hogy megkérdezi, miből gondoltad ezt, esélyt ad arra, hogy mélyebb beszélgetésbe kezdjetek, és amint a későbbiekben is látni fogod, ez nagyon fontos.
A harmadik esetben lenyűgözöd őt az ehhez való érzékeddel (vagy szerencséddel).
Leírok neked néhány cold-reading példát:
• Te: Olyan kis könyvmolynak tűnsz nekem, biztos tanuló vagy.
• Ő: Nem vagyok tanuló, de szeretek olvasni.
• Te: Olyan kis könyvmolynak tűnsz nekem, biztos tanuló vagy.
• Ő: Igen? Pedig nem is így van… Miből gondoltad ezt?
• Te: Olyan kis könyvmolynak tűnsz nekem, fogadni mernék rá, hogy itt tanulsz valamelyik suliban.
• Ő: Jézusom, hogy jöttél rá?!
Annyiszor kell ezt alkalmaznod, ahányszor csak lehet. Mindig, amikor felteszel egy kérdést, valószínűleg gondolsz is egy válaszra… Inkább a választ mond a kérdés helyett. Egyszer megismertem egy lányt Győrből. Betippeltem, hogy melyik egyetemre jár, és eltaláltam. Utána nem tudott leszállni arról a témáról, hogy mégis hogy jöttem rá 5 perc beszélgetés után, hogy pont oda jár…
Beszélgetés kezdeményezése, a módszer előnyei
Ha állításokban beszélsz, ez megvéd a beégéstől egy rövidebb csend után. Elég gázul néz ki, ha egy ilyen csend után megkérded, hogy „Na és… Merre laksz?”. Unalmas és gáz.
Ha állításokat használsz, nem lesz ilyen vontatott a beszélgetés még egy kisebb csend után sem. Beszélj a szobatársadról, aki majonézzel eszi a mogyoróvajas szendvicset, vagy bármilyen hülye sztoriról, és sokkal jobb eredményt érsz el, mintha kérdezgetnéd őt mindenféléről.
Mondhatod azt is, ami épp a fejedben van. Sokkal jobb kiszámíthatatlannak lenni, mint unalmasnak. Ne félj attól, hogy hülyeséget mondasz, mivel az állításokra nem feltétlenül kell reagáljon, az esetenként kínos kérdésekkel ellentétben. Mondhatsz bármit, és ő nem feltétlenül kell rá reagáljon, így nem lesz gáz a helyzet.
Ha állításokban beszélsz, sokkal egyszerűbb lesz spontán beszélgetést folytatnod, ahol rengeteg dolgot tudtok meg egymásról. Mikor kérdezel, és válaszol, akkor csak te jutsz információhoz róla, de ha állítasz, mondasz is magadról valamit, és megadod neki a lehetőséget, hogy meséljen önmagáról.
A legjobb ebben az egészben az, hogy ha nagyon jól csinálod, akkor utána elkezd kérdezni rólad… Nem tűnik nagy dolognak, de ha belegondolsz, ezzel megfordítottad az eredeti szerepet (miszerint a srác akarja megismerni a lányt). Aki kérdez, az azt szubkommunikálja, hogy többet akar megtudni a másikról… Ha folyamatosan kérdezget rólad, akkor a te kezedben van az interakció, és te irányítasz.
Hogy működik mindez élőben? A Pua Egyetem programban rejtett kamerás videofelvételek elemzésén keresztül látsz megannyi példát, mielőtt kimennél, hogy élesben kipróbáld!
A cikk előző részét itt találod: Beszélgetések kezdeményezése I.
A cikk következő részét itt találod: Beszélgetések kezdeményezése III.