Feladni a legegyszerűbb, de nézzünk most más opciót!
Ákossal most egy esti ismerkedés keretein belül találkoztunk ismét. Izgatottan várta már a következő alkalmat, mivel nehéz időket él át most a munkahelyén és ezek a kicsi (vagy nem is olyan kicsi?) sikerek sokat jelentenek neki a mindennapi robot mellett.
Alapállapot: mit tudunk kihozni belőle?
Nem érkezett túlságosan jó hangulatban és el is mondta, hogy nincs túl jó passzban. Sok a meló és kevés a köszönet. Önálló gyakorlásra semmi ideje nem volt és nem is igazán mert volna belevágni. Kissé elbátortalanodott, ugyanis most is enervált és nehezen vette rá magát, hogy ne mondja le a mai oktatást.
Különösen annak fényében, hogy a korábbi elérhetőségcserék után roppant kevés lánnyal sikerült személyes találkozóig vinni a dolgot. Ez elkeserítette és elbizonytalanította, hogy van-e értelme ennek a rengeteg gyakorlásnak, idő-energia-pénz befektetésnek. Megállapította, hogy valójában magyar lányokat illetően csak negatív tapasztalatai voltak mind ez idáig, és szörnyű érzés, hogy csak külföldi nőkben csalódott pozitívan.
Konkrétan még csak külföldi párja volt és ez is csak olaj a tűzre. Úgy érzi, hogy itthon nem akar neki babér teremni.
Szórakozóhely, ahol nincs senki – most mi lesz?
Hát ezek fényében kezdtük el az egyik forgalmas éjszakai szórakozóhelyen az oktatást. Nem mondom, hogy jól indult, de gondoltam a kezdő lökés meghozza a kedvet majd. Hát nem így lett. Konkrétan nem is voltak sokan, ők sem voltak túl nyitottak és ennek tetejébe egy óra elteltével meg is szólítottunk minden vonzó lányt a szórakozóhelyen, valódi eredmény nélkül.
Ákos azt mondta, hogy menjünk haza, ennek már semmi értelme, inkább csak üljünk be valahova átbeszélni az eseményeket. Bár adtam volna ennek egy esélyt, de akkor valójában kidobott pénz lett volna az ablakon a mai alkalom. Mivel érdemi előrelépés nem történt.
Újratervezés – csak egy kísérlet
Így inkább tettem egy ajánlatot neki: nézzünk el a Nagymező utcába, tegyünk ott egy próbát és ha ott sem járunk sikerrel, akkor ám legyen, mára fejezzük be. Betértünk az egyik forgalmasabb szórakozóhelyre.
Habár itt sem fogadott bennünket tömeg, de azért szép számmal akadtak megközelíthető lányok. Némi körözés után meg is szólítottunk két spanyol szépségnek tűnő lányt. A lányok szó szerint ragyogtak a pult mellett és mindezt egyedül tették. Hiba. Megismerkedésünket követő 5. percben én Ákosra hagytam a helyzetet, aki eddigre mind a két lánnyal jó hangulatban beszélgetetett és őszintén bevallva piszok jól csinálta.
Minden stressz és korábbi félelem eltűnt a szeméből, nem volt gondterhelt vagy nyúzott, hirtelen kisimult minden vonása. 15 percet töltött a lányok társaságában és sugárzó mosoly keretében hagyta magukra őket, és ahogy vártam: elérhetőséget is cseréltek.
Újratervezés sikere: sikerszéria
Ez máris helyrebillentette az önbizalmát nem is kellett győzködni, hogy korai lenne még hazamenni. Máris mentünk tovább és következett két fekete hajú lány. Nagy meglepetésünkre kiderült, hogy svédek. Első megdöbbenésünket felváltotta a gyorsan jött szimpátia, ami heves érdeklődésük miatt alakult ki kis hazánkról. Szó szót követett és gyors bemutatkozás után már a svéd éjszakai életről és a lányok legviccesebb nyári dolgairól beszélgettünk. Kellemes volt, fantasztikus hatású egy ilyen lehetetlen este után. Miután néhány puszi kíséretében elbúcsúztunk tőlük (egy másnapi buli ígéretével) Ákos nem hiába kezdte azzal, hogy „Külföldiek! Ugye megmondtam?!”
„Innen szép nyerni” – szokták mondani és nekünk sikerült is. Le a kalappal Ákos előtt, aki egy igazán pocsék estét fordított meg egy győztes hadjárattá.
A személyes oktatás egyik legnagyobb előnye, hogy ha magadat még le is beszélnéd a folytatásról, mi nem hagyjuk, hogy sikerélmény nélkül távozz!