Kognitív disszonancia, miért fontos
Amikor egy srác „kedves” egy nővel, még abban a ritka esetben is hogy a nő vágyat érez iránta, ezt a vágyat nem fogja annak értelmezni. Inkább úgy fogja vélni, hogy ez „adósság” vagy „bűntudat”. Meg lesz győződve arról, hogy csak azért érzi az adott érzést, mert tartozik a fickónak, vagy mert sajnálja. Más szóval, azt fogja hinni, hogy nem is érez igazi vágyat. Ugyanakkor, ha egy srác egy szokásos szemét, azt fogja hinni, hogy a „szemétsége” bizonyítja, hogy mennyire szerelmeskedési. Elvégre a szemét meg sem próbálja lenyűgözni, szóval elég szerelmeskedési lehet, ha nem is kell próbálkoznia! Ekkor a nő nem érez bűntudatot, tartozást, szánakozást.
S ha ezek után bármit érez, akkor az a bármi egy értelmet nyer: nyers, csalhatatlan, tiszta vonzalom. És minél inkább szemétkedik, annál inkább megerősíti ezt a vágyat, a következő végtelen ciklusú „csaj” logika lévén: Meggyőződése lesz, hogy a vágya annyira tiszta, hogy szereti Szemetet, mert Szemétnek biztos nincs szüksége rá! És ha Szemét ennyire „igénytelen” hogy tudja folytatni ezt a viselkedést, az biztos azért van, mert annyira vonzó, hogy megúszhatja. Ez a nő vágyát tovább fokozza, és amint ezt kimutatja, a szemét biztosra megy, nehogy ezt viszonozza, amitől még szerelmeskedésibbnek tűnik, mert a legtöbb srác ennél a pontnál elkezdené kinyalni a fenekét. Ettől persze a vágy tovább nő, és így tovább, és így tovább… Érted már? Ha nem, olvasd el még egyszer, mert lényeges.
Kognitív disszonancia, hogyan működik
Ezt a jelenséget kognitív disszonanciának hívják, először Leon Festinger fejtette ki 1957-ben. Azt jelenti, hogy az emberek belső harmóniára törekednek, más néven kongruenciára. Nem akarunk ellenállást vagy szemben álló ötleteket a fejünkben. Nem jó érzés. Ezért megmagyarázzuk a viselkedésünket és érzéseinket, hogy kongruensnek tűnjenek. A kognitív disszonancia nagyon erős dolog. Egy nő egyszerűen nem fog vágyat érezni egy srác után, ha oka van azt gondolni, hogy az érzelem valójában tartozás vagy bűntudat. Másrészről, ha a férfi nem ad okot a nőnek arra, hogy gyanakodjon a saját vágyára, akkor megbízik az érzelmeiben és valódi vágynak fogja vélni. Annak érdekében, hogy egy nő ne kérdőjelezze meg a saját érzelmeit, és hogy ne kételkedjen a szerelmeskedésisségedben és vonzalmadban, nem vehetsz neki dolgokat, tehetsz neki szívességeket, nyalhatod ki a fenekét bókokkal, vagy hajolhatsz be neki bármi módon. Sőt, mindig tedd tisztába a nő előtt, amellett, hogy figyelembe veszed az igényeit, mindent a saját akaratod szerint teszel, nem csak az övéi szerint.
Például, még akkor is, ha megkér rá, hogy csókold meg, ne tedd. Ne is veszekedj. Inkább maradj nyugodt, laza, és tartsd meg az irányítást valami olyannal, hogy „Még nem fejeztem be az ölelgetést”. Miután megölelted, dönthetsz úgy hogy megcsókolod-e vagy nem. A lényeg az hogy minden a te akaratod és a vezetésed alapján történjen. Ha a benyalás minden formájától távol tartod magad, azzal arra kényszeríted, hogy tudja, ő maga érez vágyat irántad. A fentieket mindig alkalmaznod kell. Még a túl sok mosolygás is jele lehet annak, hogy a jótállására apellálsz. Ne tedd!
A cikk következő részét itt olvashatod: Kognitív disszonancia II.