Megfutamodni könnyű, de akkor ne várd, hogy lesz barátnőd!

A munka nem mindig móka és kacagás

Rég nem találkoztam Dáviddal. Sok minden történt az elmúlt hónapokban. Otthagyta az egyetemet, egy hónapig thai box iskolába járt egy vidéki thai városban, sőt időközben egy barátnő is alakulóban van. Ha többet szeretnél megtudni arról, mire figyelj egy párkapcsolatban az elején, a közepén és amikor érzed, hogy végéhez közelít, akkor olvass tovább hasznos tanácsokért!

Kihagyás után kis sikeres gyakorlás

Furcsa volt látni ennyi idő után, hiszen hónapok teltek el úgy, hogy se híre, se hamva nem volt. Aztán most jelentkezett, hogy folytassuk. Kezdésnek megpróbáltam vele felidézni, hogy milyen alapokat fektettünk is le a korábbi alkalmak során, de ez a kísérletem nem végződött túl sok pozitív eredménnyel. Így az elejéről kellett kezdeni az elméleti megalapozást, persze nem voltak teljesen ismeretlen témák számára, de ez most édes kevés volt.

“Ennek a véredben kell lennie és nem csak várni, hogy találomra néha beugrik valami. Vagy spíler vagy az elméleti alapot illetően, vagy megkétszerezed a fáradtsággal járó munkát, ami enélkül vár rád.” – szögeztem le.

Ismétlés az unalom atyja? !

Miután sikerült dűlőre jutnunk a helyzetet illetően, finomítottuk a testbeszédet, mivel az már nagyon messze állt attól, ahol abbahagytuk. Hónapok teltek el eseménytelenül, gyakorlás és bármiféle komolyabb erőfeszítés nélkül, így kénytelen voltam az elejétől elkezdeni. Ez némi sértődést váltott ki Dávidból…

“Most azt hiszed, nem emlékszem már semmire???” – kérdezte. 

“Sajnos ennek semmi jelentősége. Ilyen szempontból ugyanolyan vagy, mint egy kezdő. A rutinod, az élességed megszűnt ezáltal, nincs igazán semmi, ami megkülönböztessen a többiektől. Mindenki hasonlóan kezdi, csak a folytatásban módosulnak az utak.”

Néha a fejmosás segít túllendülni

Miután ezt a kört is letudtuk, nekiálltunk a bemelegítő szociális gyakorlatoknak. Ezek szolgáltak arra, hogy kissé feloldják a benne lévő korlátokat, gátlást, izgalmat. Ez most nem vált be, mondhatni egyfajta megfagyott állapotban kezdtük az utolsó fél órát.

Szinte lehetetlen volt rávenni bármire is. Képzeljétek el, hogy hónapok óta kiestél a ritmusból, magadtól lusta voltál bármi ilyet elkezdeni és most botladozol és le vagy blokkolva, mint egy kisiskolás, akinek elvették a tízóraiját.

Szinte bénító látványt nyújtott. Ha felajánlottam, hogy csináljuk együtt, akkor is kihátrált és arrébb állt, így igen csak megnehezítette a közös munkát. Majd ez következett:

“Stop. Álljunk meg most! Ennek így semmi értelme Dávid, menj haza és lődd fel a pizsit. Mit keresel itt? Tudod egyáltalán? Mi a frászt akarsz ettől az egésztől? Mert ha nem a fejlődást, hanem csak egy barátnőt, akkor az nagyon kevés lesz öreg!

Ha nincs célod, láthatatlan vagy! Nincs cél, nincs tűz!

Ha ezt nem látják a szemedben, akkor csak a nagy sötétséget látják benned, hogy a többi suta seáchoz hasonlóan neked is csak szerelmeskedésre kell egy egy nők, semmi másra. Ez így nem a jó út! Vagy nekiállsz dolgozni alázattal és csinálod, amiért itt vagyunk, hogy fejlődj, szembenézz a félelmeiddel, lebonts a gáttlásaidat és megtaláld a hozzád illő nőt, vagy hagyjuk egymást a fenébe és kész.”

A fejmosásnak meglett a hatása. Folytattuk. A maradék időben 8 lányt szólítottunk le és kivétel nélkül pozitívan reagáltak ránk. Aztán már csak egyedül ment és engedett. Felengedett. Kár, hogy ilyen sokáig tartott az értelmetlen harc. Legközelebb remélem, ezt nem kell megélnem és minőségi munkát tudunk lerakni az asztalra.

Te mit teszel az ellen, ha úgy érzed berezeltél? Hajlamos vagy lebeszélned magad arról, hogy jobb legyen az életed és nem akarsz tenni érte, mert mi van, ha fájni fog a kudarc? Gyere el és segítünk abban, hogy a fejlődés mérföldkövének éld meg ezt és tanulj a hibákból és később már csak mosolyogj rajtuk!