Az ismerkedés alfája és omegája: megkérdőjelezhetetlen vonzerő
“A vonzerő az, amivel úgy kapunk pozitív választ, hogy nem is kérdeztünk semmit” – mondta egyszer Albert Camus. A vonzerő maga az ismerkedés mámorító atmoszférája. A vonzerő nem más, mint annak a művészeti készsége, hogy mások észrevegyenek, akarjanak minket. Pontosan ez teszi lehetővé, hogy a vonzó férfiak nem tűnnek olyan élősködőnek, akik pusztán hiúságból és önzőségből kiszipolyoznák kiszemelt áldozataikat. A nők igazából észre sem veszik, amikor éppen lelkük legmélyére szállunk. Túlságosan el vannak foglalva a saját hiúságukkal. A világ hemzseg az olyan emberektől, akik csak magukkal képesek foglalkozni!
Vonzerő és ismerkedés törvényei
Ha sikerül egy nő önértéktudatát megemelnem, cserébe belém szeret. Ha a beszélgetést az ő személyisége, vágyai, félelmei és érzései köré szervezem, figyelmet fog nekem szentelni. Én vagyok számára az a biztos pont, ahol megpihenhet és erőt gyűjthet. Én vagyok az a színpad, amelyen megjelenhet mint primadonna.
Az ismerkedés legelején tulajdonképpen még egyáltalán nem is fontos, milyen érzelmeket váltok ki belőle. A fontos az az, hogy egyáltalán érzelmileg felfokozott állapotba hozzam. Megtehetem, hogy elszomorítom vagy elgondolkoztatom, esetleg felhergelem vagy éppen izgatottá teszem. A lényeg, hogy érzelmeit megmozgassam, s ezzel csak még fogékonyabbá tegyem majd bókjaimra.
“Ádám, te egy igazi sármőr vagy!” – Hogy milyen gyakran kaptam már meg ezt a mondatot egy nőtől! Legtöbbször azok a nők mondják, akik érzelmileg már kellőképp felfokozott hangulatban vannak, kipirult az arcuk és még a fülcimpájuk is elvörösödött.
Bókokkal jutalmazni
Én meg csak nyugodtan hátradőlök és hagyom, hadd beszéljen. Úgy szövöm tovább a szálakat, hogy az az ő vágyait és kívánságait elégítse ki. Már csak fel kell ismernem, hogy mit akar hallani, azaz merre tereljem a beszélgetést. Netán egy meleg fészek vagy éppen sok gyerek után vágyakozik?
Avagy inkább az énekes karrierjében akar a csillagos égre törni? Mert akkor ezt mondom neki: “ a te hangoddal énekesnőnek kellene menned! El sem hiszem, hogy egy ilyen nő, mint te egyszerűen irodában dolgozik. Emberek millióit boldogtalanná teszed így, ha nem hallhatnak énekelni.”
Avagy meg akarja hódítani a luxus és az érzékiség világát? “Ismerek egy indiai szállodát, ahol virágsziromokban úszhatsz és 40 féle virágfajta közül pontosan választják ki számodra, amelyek éppen neked van szükséged. Azt hiszem, te amolyan rózsa-orchidea típus lehetsz!”
Pontosan rá szabom a neki szánt bókomat. Már Schopenhauer is megmondta, hogy “az udvariasság az embereket olyan hajlékonnyá teszi, mint a meleg a viaszt”. Mire tökéletesen megteremtem a fantáziavilágát, amivel már képes túlélni a szürke hétköznapokat, addigra már meg is nyertem magamnak a lányt.
