Ha nem megy minden fényesen, jöjj ki a helyzetből garantált nyertesen
Már sokszor tapasztaltam, hogy először ugyan lekoptattak a helyes lányok, aztán mégis egy egészen sikeres kis flört jött össze. A legrosszabb kosaraknál én humorral védekezem: “azt hiszem ez a flörtöcske még mindig jobb, mint általában. Hisz eddig még nem ütöttél meg”.
Hozzáállás kérdése
Mindenesetre egyáltalán nem mutatom, hogy meghatott volna, kizökkentett volna vagy érzékenyen érintett volna a visszautasítás. Inkább mulatságosnak tartom és mulatok is rajta.
A lányon és rajtam kívül senki más nem veheti észre a kikosarazást. Más nők csak azt látják, hogy odamentem egy lányhoz és dumálunk. Ez messze nem úgy jön le, mintha kikosarazott volna.
A Jui-Jitsu harcművészetben az ellenfél energiáját is megpróbáljuk saját hasznunkra fordítani. Ezt a filozófiát próbálom meg én is a csajozásba belecsempészni. Egy kosarat sem veszek magamra. Minden kikosarazás segít abban, hogy következő alkalommal még jobb legyek.
Szerelmi harcművészet
Sokkal bajosabb a kikosarazás táraságban. Ez már a tisztesség kérdése a az önfejlesztéssel foglalkozóknál is, hogy mentsük, ami menthető. Ha egy nő a társaságban valami ilyesmit mond: “Milyen hülye duma volt ez?”, akkor hátradőlök, nevetek és annyit mondok, persze hogy a társaságban mindenki hallja, hogy “most nagyon okosnak tartod magad, hogy ilyeneket beszélsz?”
Vagy felszólítom, hogy ismételje meg, amit az imént mondott. Ha meg meri tenni, akkor annyit felelek: “Milyen kis furfangos. Örülök, hogy végre találkoztam egy olyan lánnyal, akiben van bátorság felvállalnia a saját véleményét.”
Legális oltogatás
Megengedem tehát neki, hogy képviselje ezt a véleményt. Aztán valamit súgok a barátnőinek, valami olyasmit, hogy “ne mondd el a barátnődnek, de tetszik, ahogy néz, amikor gondolkodik, hogy most milyen okos dumát válaszoljon”. Ha minden jól megy, meg fogja az az átkozottul szép nő is kérdezni, “mit mondott?”.
A kommunikáció mint látod, ennyire egyszerű. Csak egy kis titkot kell elhintenünk és máris felértékelődünk. A játéknak tehát mindig akkor van vége, amikor már nekem nincs kedvem tovább játszani. És nem előbb!