Súlyos hiba hajszolni a változást és észre nem venni a fejlődést

Mi van akkor, ha valaki tudatosan menekül a szembenézés és a valódi megoldás elől? Ha folyton kompromisszumokat köt és félmegoldásokat alkalmaz. Húzza az időt, hogy ne kelljen a valódi félelmekkel felvenni a harcot és mindig legyen ideje újabb indokokat és kibúvókat találni.

Persze ezt nem biztos, hogy magától észreveszi, hiszen ez a boldog tudatlanság állapota is lehetne. De nem az. Különösen nem Tominál, aki az elmúlt fél évben időt, energiát és pénzt sem kímélve elképesztő mennyiségű tréningen, tanácsadáson, előadáson, kurzuson vett részt.

Neki mik voltak az indítékai?

  • hogy sikerüljön feltárni a belső sebeket, sérelmeket, hiányosságokat
  • miután sikerült, megértse, hogy ezek miért és minek következtében alakultak ki benne
  • miután ezt sikerült kideríteni, különböző kezelési módokat szeretett volna kapni, minden terület a saját gyógyszerével teszi ezt meg. Az viszont, hogy ő mit és miért ítél számára hatásosnak, kedvezőnek az már más kérdés.

Egyszóval látni szerette volna, milyen gyógymód van a bajaira és megnyugtatta, hogy ha részt vesz ezeken az eseményeken, és heti szinten több órát szentel nekik, akkor biztos, hogy lesz valami pozitív kimenetel. Lett is. Kiderültek a sebek és belátta a hiányosságokat, komplexusokat. Egyre jobb kedve lett, mivel egyre több mindenre derült fény, és így bár sok mocskos dolog is akadt, könnyebb volt elfogadni a múlt kellemetlen történéseit.

Aztán járt oktatóhoz, akivel beszélt ezekről, terapeutához, aki kezeléseket ajánlott. Ezen dolgok ideig óráig hatásosnak bizonyultak, mindenki rengeteg segítséget nyújtott és sok ötlet született a megoldást illetően, de valójában Tomi egy helyben toporgott.

Hiába a válasz, ha nem hallod meg, amit üzennek

Hogy miért? Mert a lényeg elsikkadt. Háttérben maradt pont a legfontosabb dolog. Bár kiderültek az okok és miértek, de függő lett és nem állt meg meggyógyítani magát miután már mindezeken túl volt, hanem a mai napig folyamatosan tréningekre járkál és spiritisztáknál próbálja megérteni a múltját. Ezek elvben hasznos és sok esetben szükséges dolgok egy bizonyos pontig. Ő már rég túl van az egészséges határon.

Egyszerűen túllőtt a célon és már nem is látja a kezdeti szempontjait, indítékait. Csak az érdekli, hogy látszólag ő mindent megtesz a megoldás érdekében, de valahogy nem akar tényleg elmozdulni az igazi tettek irányába. Megnyugvással tölti el, hogy ő látszólag mindent megtesz és bár már nem érzi jobban ezektől magát, de ez így helyes. Ne legyünk telhetetlenek. Pedig ez nem így van. 

A tréningek, képzések után le kellene ülni magaddal és átgondolni, hogy mit is hallottál, miről is volt szó. Majd levonni a szükséges következtetéseket. Időt kell hagyni, hogy leülepedjen az új ismeret. Megrágni, áthámozni magadon és utána átültetni a gyakorlatba. Ha az ember minden héten ilyesfajta kurzusokra szaladgál, akkor erre sosincs lehetőség, és mindig előrefelé rohan, igazi tényleges megoldás nélkül. Te ne ess ilyen hibába sosem! Ne akard a valós sérelmeket ilyen mód takargatni, eltorzítani. Vállald, aki vagy és küzdj meg azért, aki lenni szeretnél!

Személyes tanácsadás, oktatás, konzultáció részletei itt >>

Érdekel ennél még több hasznos tanács? Hogyan kelts vonzalmat és hódítsd meg álmaid nőjét?l, Akkor ezt az anyagomat mindenképpen nézd meg most!

Autoriter személyiség

Egy tekintély nélküli világ kitermeli a maga tekintélyelvű, autoriter személyiségtípusait

Az autoriter személyiség koncepciója a második világháború utáni időkben kristályosodott ki méghozzá a fasizmus, nemzetiszocializmus ideólógiáinak személyiségformáló hatása kapcsán. Az autoriter személyiség alapja a tekintélytisztelet, viselkedésének motorja a tekintélyelvűség. Az alapkoncepcióhoz képest ma már változott a társadalomtudomány ezen kategorizációja, mivel az “új tekintélyelvűséget” nem a tekintély jelenléte, hanem éppenséggel hiánya okozza.

A társadalom termeli az autoriter személyiségeket?

Ez könnyen belátható akkor, ha a dolgok mélyére gondolunk. Jelen kultúránkban, főleg a rendszerváltás óta nincs egy olyan nomratív szabályozó hatalom, amihez képest lehet(ne) lázadni, lehetne egyértelműen felépíteni a saját, önazonos értékrendet.

A családon belül a csonka családmodell válik egyre elterjedtebbé, a szülők a munkájukkal, karrierjükkel vannak elfoglalva (örülhetnek, hogy van munkájuk és úgy ahogy el tudják tartani a gyerekeket), az iskolában a tanároknak alig van eszköz a kezükbe, már ami a fegyelmező nevelést illeti, a globalizálódó világban és az interneten elérhető információhullámnak köszönhetően szűrő nélkül érzekik a feldolgozhatatlan impulzus, melynek rendszerezésére nem tantíják meg a fiatalokat.

Egy ilyen közegben a serdülés szereppróbálgatása is megváltozik ahhoz képest, ahogyan elvárnánk. A fiatalok egyértelműen és már-már agresszíven a tekintély ellen vannak, önállósodnak, fizikailag és szellemileg jóval hamarabb válnak felnőtté, mint ahogy erre érzelmileg megértek volna.

Nem csoda hát, hogy kapva kapnak azokon az alkalmakon, amikor kiélhetik – ha hajlamuk van rá – autoriter személyiségüket egy-egy szektában, bandában, politikai formálódásban vagy tüntetésben. Az autoriter személyiség ugyanis a valami mellett való elköteleződését a valami ellen való állásfoglalásával fejezi ki.

Milyen jellemvonásokkal lehet leírni egy autoriter személyiséget?

Egyrészt nagyon jellemző rá, hogy önmagát sem képes elfogadni, s így a mással való azonosulás egyfajta menekülési utat is jelent a számára. Az autoriter személyiség saját vélemény felelősségteljes, gondolkodó felvállalása helyett a tekintély értékrendjének szócsöveként jelenik meg, azt képviseli, abban a gondolkodási keretben alkot véleményt.

Miután saját magának értő elfogadására képtelen, nem csoda, hogy másokhoz sem a megértés lehetőségével közelít. Feltétel nélküli elfogadás, alkalmazkodás egy másikhoz, konfliktus nélkül lehetetlen. Autoriter alárendelődés a számára előírt egyetlen élhető út.

Jellemző reakciója a felháborodás, a tiltás és a szabályozás. Ez is érthető, hiszen az önálló gondolkodás sokkal több szabad utat hagy, melyek kimenetele ismeretlen, félelemmel terhes és ijesztő egy önállótlan személyiség számára.

Mivel másoktól várja a bölcsek kövét, nem hisz az önálló problémamegoldásban, fél a kudarctól, amelyért felelősséget kellene vállalnia. Így tehát mind az érzelmi, mind a gondolati világot merevség jellemzi, melyen nagy koncentrációval van jelen az elfojtott vagy a nyílt agresszivitás az autoriter személyiségeknél. Tipikusan autoriter személyiségvonás az előítéletesség, a babonákban való hit és a sztereotipizálás.

Az autoriter személyiség saját kálváriája 

Tulajdonképpen egy autoriter, tekintélyelvű személyiség infantilizálódott felnőtt, aki még nem építette magába a felettes én által közvetített értékeket, s azok flexibilis alkalmazását. Sokkal jobban hasonlít egy olyan gyerekre, aki nem törekszik önállóságra, a szülei szava szentírás jelentenek az ő számára és a pozitív megerősítés érdekében pontosan úgy cselekszik, ahogy a számára tekintélyt jelentő emberek elvárják.

Ha van az életében egy ilyen kitüntetett ember, eszme, akkor úgy, ha nincs, akkor meg éppen azért: széthullva, mindenki kegyeit keresve, önállótlanul. A vonzó férfiak ezzel szemben állva mindenben megtapasztalják saját magukat. Ha valaki kedvében akarnak járni és valakit képviselni akarnak, akkor az csakis saját maguk lehet. És ez megtanulható a képzéseken.

Érdekel ennél még több hasznos tanács? Hogyan kelts vonzalmat és hódítsd meg álmaid nőjét?l, Akkor ezt az anyagomat mindenképpen nézd meg most!