A nő mint ismerős ismeretlen lény
A nők vajon hol és mikor szívták magukba a női praktikákat? Hogyan tanulták meg, miképp kell bánni a férfiakkal? Azt mondják erre, hogy serdülőkorban, amikor mindenkiben beindulnak a hormonok, minden érzékszervükkel figyelik a férfiak reakcióit. Ezeknek a tapasztalatoknak a birtokában csiszolták tökélyre a technikáikat. Nem ismeretlen helyzet, amikor nő és férfi között tisztázatlan viszonyok borzolják a kedélyeket.
A nők hajlamosak húzni a másik nem idegeit azzal kapcsolatban, hogy felfedjék kártyáikat: tetszik-e nekik vagy sem, érdeklődnek-e iránta van sem. Sőt mi több vannak kacéran szeszélyesek is, akik eleinte minden porcikájukkal mintha azt üzennék, hogy most komoly érdeklődést mutatunk, aztán egyik pillanatról a másikra csak úgy megvonják figyelmüket.
Nem mondtam újdonságot, ugye? Feltűnt már sokaknak az efféle magatartás? Akkor kérdezném: ha nekünk is feltűnt, akkor miért nem élünk a nők serdülőkori stratégiájával: miért is nem adaptáltuk még eddig?! Első lecke:
- Meg kell tanulnunk, hogyan kell a nőket pontosan megfigyelni.
- Jártasságot kell szereznünk gondolkodásmódjukban és tanulmányoznunk kell a viselkedésüket.
- Meg kell tanulnunk helyesen olvasni a női jelzésekből és a reakcióikat a férfi jelrendszer szerint értelmezni, beilleszteni.
Ha ez sikerült, akkor a női lélek bugyraiba kell alászállnunk, hogy elemezhessük a nők kiválasztó műveleteit. Majd nem maradhat el az egyik sarkalatos pont: a testbeszédük megfelelő dekódolása sem. Csak miután ezeket a koordinátákat alaposan körüljártuk és megismertük, csak akkor leszünk képesek irányítani a csajozás menetét.
A női psziché működése
Az iskolában nem tanítják meg a fiúknak, hogyan értsék meg a nőket. Nem is csoda, ha sok pasi felnőtt korban a párválasztás küszöbén azon dörmög, hogy egyszerűen nem lehet őket megérteni. Pedig lehet. Az első, amit meg kell értenünk, hogy a nők egészen másképp látják a világot, mint a a férfiak. A második, hogy erre miérteket találjunk.
Az egyik alapvető különbség nők és férfiak között az a mód, ahogyan a nők magát a kommunikációt felfogják. Amikor egy nő beszélget egy pasival, ösztönösen követi tekintetével és egész testével a férfi szavait. Azonos ritmusban lélegzik vele. Felveszi az érzelmi jeleket, az értelmén keresztül követi, és kutat érzelmi adattárában egy kapcsolódási pont után. A nő agya stimulálja a férfiak agyát. Saját magát mint egy férfiérzelem-detektort azonosítja.
A nő az információnyelő tükör
A nő úgy tükrözi vissza a férfi gondolatait, mintha azok sajátjai volnának. A kommunikációs folyamatban úgy próbálja megérteni a férfiakat, hogy reprodukálja azok gondolatait. Igazi érzelmi magánnyomozó, aki értőn olvass arckifejezésből, hangszínből, értelmezi az érzelmi kis semmiségeket. Felismer, azonosít, kategorizál. Kimondatlan dolgokra így ad megfelelő választ. És a pasik? Ők már sokszor csak arra riadnak fel, ha már a könnyek záporoznak vagy az ajtók csapódnak.
A vonzalomkeltés alapja, hogy rendben legyek önmagammal. Ahhoz, hogy a nő hiteles információkként könyvelje el a gyűjtött adatokat, kell, hogy tapasztalja: kongruens vagyok magammal. Tehát testbeszédem és szóbeli üzeneteim egybevágnak. Pozitív kisugárzásom nem álca, érdeklődésem őszinte, érzelmeim valósak. A detektívnőm megelégedésére: minden infó egybevág.