A belső potenciál kifejezésre jut vagy sem
Ma Gáborral a korábbitól egy kissé eltérő helyszínen, az Árkádban találkoztam.
Vele kapcsolatban tudni kell, hogy mindig nehezen lendül bele az ismerkedésbe, és sosem szabad hirtelen kezdeni vele. Egy gyors kávé, kivesézzük, kivel mi történt az elmúlt napokban, igyekszünk gyors megoldást találni a felmerülő kérdésekre, helyzetekre. Ez megnyugtatja és segít neki rákészülni az előtte álló feladatokra, hogy ne érje gyors pofon. Pedig fontos megjegyezni, hogy mindig jól jön, ha az ember az elején beszerez pár jobbhorgot, hiszen onnan már nehéz lejjebb kerülni. Onnan már csak felfelé vezet az út!
Feloldódás, ráhangolódás a gyakorlatokra
Kezdésnek bemelegítettünk pár köszönéssel és próbáltuk gyakorolni a szemkontaktust. Na már most, azt tudni kell, hogy Gábor utálja ezt a gyakorlatot! Pedig tudja, hogy szükség van rá és segít neki, de mégis. Ezért igyekszem mindig bekapcsolódni mellé vagy kitalálni néhány új fordulatot.
Valójában nem is a gyakorlat számít, hanem a hatás, amit kivált. Az, hogy komfortosan érezd magad. Nem érdekes mi van leírva ilyen olyan “sztárok” könyvében, ha te teljesen mástól lazulsz el és engeded el magad akkor az az, amire NEKED szükséged van. Ne hallgass senkire, mivel mindig az az első, hogy engedd el magad!
Ne felejtsd el, ezt elsősorban nem a lányokért, hanem magadért teszed!
Minden, ami veled a gyakorlás során történik, egy fontos momentum a nagy egészből. Majd a végén nem csak a boldog párkapcsolat lesz, ami számít, hanem hogy mennyire leszel elégedett, kiegyensúlyozott és harmonikus.
A mai gyakorlás legfőbb tanulsága volt, hogy aki nem veszi komolyan a bemelegítést és ellazázza, az később pórul jár. Ugyanis Gábornak rossz napja volt és ráfeszült a témára, ezért nem tudott kellőképp ráhangolódni a gyakorlatokra. Mindig talált valami kifogást és magyarázatot, hogy most épp miért nem jutottunk el addig a pontig, ameddig szerettünk volna.
Amit magadtól sikkasztasz
Volt, mikor csak annyit csinált meg a feladatból, amennyit kértem, egy lépésnyivel sem többet, pedig még akármit kihozhatott volna belőle. Ilyenkor van, hogy megelégszel azzal, hogy teljesíted a feladatot, mikor jóval több is rejlik benne. Csupán vedd észre a lehetőséget!
Mondok egy példát. Bemelegítő gyakorlat: kérdezd meg, merre van a mozi az Árkádban. Ugye normális Budapesti plázalátogató tisztában van vele, hogy az Árkád nem rendelkezik ilyesfajta komplexummal, így erre csak a Sugárban van lehetőség. De mi most adhatjuk a naivat a játék kedvéért. A lány, akit kinézel nagy szemekkel néz rád és látszik, hogy szívesen venné, hogy megszólítsd. Aztán mikor ez megtörténik és felteszed a várva várt “tök mindegy mit, csak kérdezz valamit “ jellegű kérdést, ő készséggel útba igazít, lesve a folytatást. Ezt követően te ahelyett, hogy folytatnád a megkezdett párbeszédet, az érdeklődésről tudomást sem véve megköszönöd a válaszát, és haladsz tovább mondván, milyen simán ment a gyakorlat. Hát ezt ne tedd!
Ilyenkor nem szabad hagyni, hogy a lány, akinek a szemeiben már látod az érdeklődést, ellibbenjen, mint a jelenés és soha többé ne lásd.
Mindent egybevetve ez egy gyenge produktum volt Gábortól, akinek – bár akadtak részsikerei – összességében alulmúlta önmagát és elmaradt attól, amire potenciálisan képes lenne. De sebaj, várom a folytatást és tudom, hogy ha ez most nem is jött össze, a következő már jobb lesz. Te mennyire találod fel magad a váratlan helyzetekben? Elkelne a segítség, hogy valaki kívülről rámutasson, mit tehettél volna, hogy máskor meg is tedd? Olvass tovább, ha most pont erre lenne szükséged!