A betegség sem leküzdhetetlen akadály
Ma egy roppant furcsa oktatáson vagyunk túl.
Néhány szó egy érdekes állapotról
Egy olyan sráccal találkoztam, aki a hipochondria nevű betegségben szenved. Erről a jelenségről azt kell tudni, hogy az ember beképzeli magának a betegséget vagy azt, hogy valami baja van. Állandóan aggódik, hogy történik vele valami, nagyon elővigyázatos és minden aprócska bajt vagy hibát, tünetet felnagyít. Mondok egy példát. 30 évesen, ha nincs komoly bajod, nem járkálsz orvosi szűrésekre, laborvizsgálatokra. Ha hirtelen megfájdul a lábad, akkor majd elmúlik vagy maximum bekened fastum géllel és kész.
De ő, azonnal arra gondol, hogy valami baj van és ez igen hullámzóvá teszi a hangulatát. Persze változó, hogy mikor mennyire zavarják egyes dolgok. Van, amikor semmi baja nincs és teljesen kiegyensúlyozott, ellenben az is előfordul, hogy ha napokon keresztül úgy ébred, hogy fáradtnak érzi magát és napközben is kevesebb az energiája, akkor már egyből beszippantják a negatív gondolatok és egyszerűen a legrosszabbra gondol. Egyszerűen hiányzik a belső harmónia.
Ez sokszor kihat a közérzetére és emiatt nehezen akar emberek közé menni vagy ismerkedni. A mai is egy ilyen alkalom volt. Nem láttam még senkit így szorongani attól, hogy mi van, ha valami baja van. Mi van, ha valami történik vele.
Végy egy nagy levegőt és csináld, még ha nem is érzed, hogy ez a te napod!
De eljött és bár mindig elmondta, hogy ez ma nem fog menni, mégis kihúztam magammal gyakorolni. A plázából hirtelen elege lett, arra kért menjünk ki a szabadba. Furcsa gondolkodásra vall, ha azt hiszi, hogy ilyen állapotban senki nem fog beszélni vele és kerülik majd, illetve hogy betegen már nincs is értelme ennek az egésznek. Ha józanul végiggondoljuk, akár beszélget a lányokkal, akár nem, akkor is beteg marad, ha már egyszer megbetegedett. Rosszabb nem lesz tőle. Sőt!
Óriási rábeszélőerővel sikerült rávennem, hogy kezdjünk el megszólítani nőket. Az elején még köszönni sem akart nekik, elhúzódott, ha odamentem egy lányhoz és neki szólítottam meg. Aztán apránként, sok-sok dumával és lélekjelenléttel (miközben már 3x haza akart menni, mert „ez nem az ő napja, felejtsük el”) elkezdte.
Amikor kitörsz a negatív köreid komfortjából
Megszólított két lányt több-kevesebb sikerrel, de a fenébe is, betegen, kissé dilisen, de csináltuk. Azt, amit szeretünk, azt amiért eljöttünk. A végén megállítottunk egy tiptop lányt és számomra meglepően őszintén, komoly stílusban sikerült neki elmondani, amit most érez és beszélt neki a betegségéről meg mindenről, ami zavarja. Ezt persze kivetítve az ismerkedésre és a lány maradt. Nem futott el, nem ijedt meg, sőt a végén ott tartottunk, hogy kíváncsi rá és később folytassák a beszélgetést:)
Hihetetlen! Oktatóként láttam már sok mindent, de ilyen fordulatoknak ritkán vagyok szemtanúja. És tessék, ha beteg vagy akkor hagyd, hogy a lány szedjen fel.
Veled előfordult, hogy egy lány elkérte a számodat?
És Te hány lány számát kérted már el? Hogyan fordítod randira a megszerzett telefonszámot? Ha egy kis lendület kell, mit írj az első sms-be, olvass tovább >>
A fenti esetből is látod, hogy nincs lehetetlen helyzet, ha benned a szándék, hogy fejlődj és megtaláld az igazit.