Mi van akkor, ha valaki tudatosan menekül a szembenézés és a valódi megoldás elől? Ha folyton kompromisszumokat köt és félmegoldásokat alkalmaz. Húzza az időt, hogy ne kelljen a valódi félelmekkel felvenni a harcot és mindig legyen ideje újabb indokokat és kibúvókat találni.
Persze ezt nem biztos, hogy magától észreveszi, hiszen ez a boldog tudatlanság állapota is lehetne. De nem az. Különösen nem Tominál, aki az elmúlt fél évben időt, energiát és pénzt sem kímélve elképesztő mennyiségű tréningen, tanácsadáson, előadáson, kurzuson vett részt.
Neki mik voltak az indítékai?
- hogy sikerüljön feltárni a belső sebeket, sérelmeket, hiányosságokat
- miután sikerült, megértse, hogy ezek miért és minek következtében alakultak ki benne
- miután ezt sikerült kideríteni, különböző kezelési módokat szeretett volna kapni, minden terület a saját gyógyszerével teszi ezt meg. Az viszont, hogy ő mit és miért ítél számára hatásosnak, kedvezőnek az már más kérdés.
Egyszóval látni szerette volna, milyen gyógymód van a bajaira és megnyugtatta, hogy ha részt vesz ezeken az eseményeken, és heti szinten több órát szentel nekik, akkor biztos, hogy lesz valami pozitív kimenetel. Lett is. Kiderültek a sebek és belátta a hiányosságokat, komplexusokat. Egyre jobb kedve lett, mivel egyre több mindenre derült fény, és így bár sok mocskos dolog is akadt, könnyebb volt elfogadni a múlt kellemetlen történéseit.
Aztán járt oktatóhoz, akivel beszélt ezekről, terapeutához, aki kezeléseket ajánlott. Ezen dolgok ideig óráig hatásosnak bizonyultak, mindenki rengeteg segítséget nyújtott és sok ötlet született a megoldást illetően, de valójában Tomi egy helyben toporgott.
Hiába a válasz, ha nem hallod meg, amit üzennek
Hogy miért? Mert a lényeg elsikkadt. Háttérben maradt pont a legfontosabb dolog. Bár kiderültek az okok és miértek, de függő lett és nem állt meg meggyógyítani magát miután már mindezeken túl volt, hanem a mai napig folyamatosan tréningekre járkál és spiritisztáknál próbálja megérteni a múltját. Ezek elvben hasznos és sok esetben szükséges dolgok egy bizonyos pontig. Ő már rég túl van az egészséges határon.
Egyszerűen túllőtt a célon és már nem is látja a kezdeti szempontjait, indítékait. Csak az érdekli, hogy látszólag ő mindent megtesz a megoldás érdekében, de valahogy nem akar tényleg elmozdulni az igazi tettek irányába. Megnyugvással tölti el, hogy ő látszólag mindent megtesz és bár már nem érzi jobban ezektől magát, de ez így helyes. Ne legyünk telhetetlenek. Pedig ez nem így van. 
A tréningek, képzések után le kellene ülni magaddal és átgondolni, hogy mit is hallottál, miről is volt szó. Majd levonni a szükséges következtetéseket. Időt kell hagyni, hogy leülepedjen az új ismeret. Megrágni, áthámozni magadon és utána átültetni a gyakorlatba. Ha az ember minden héten ilyesfajta kurzusokra szaladgál, akkor erre sosincs lehetőség, és mindig előrefelé rohan, igazi tényleges megoldás nélkül. Te ne ess ilyen hibába sosem! Ne akard a valós sérelmeket ilyen mód takargatni, eltorzítani. Vállald, aki vagy és küzdj meg azért, aki lenni szeretnél!
